A Dandy eredetileg a XVIII. század azon férfija volt, aki az igényes és divatos külső megjelenésen túl nagy hangsúlyt fektetett a kifinomult nyelvhasználatra, a minőségi és változatos szabadidős tevékenységekre – egy erősen individualista énkultusz keretei között. Charles Baudelaire korabeli meghatározása szerint a Dandy vallása maga az esztétikum, így a divat utáni erős vonzódás, a kifinomult megjelenés és viselkedés nem a dandy-ség közvetlen célja, ahogy azt sokan pejoratív értelémben gondolják, hanem az önmagára igényes, megfelelő szépérzékkel ellátott férfi "külső megnyilvánulása", amely egy magasabb belső igényesség megtestesülése.  

A Dandy fogalma a XXI. századra többszöri újraértelmezésen esett át, mindig igazodva az elmúlt korok aktuális szellemiségéhez.

Az Urban Dandy a modern, tudatos, önmagára és környezetére igényes férfi útkeresése a mai világban, az esztétikum és klasszikus értékrend kiegyensúlyozott elegyével. Írásainkban, interjúinkban erre a szellemiségre reflektálva olyan emberekkel beszélgetünk, valamint olyan témákkal foglalkozunk, melyek magukban hordozzák eme szellemiség alapjait.

Schiffer Miklós